Helyes Csaba Fotográfus

+36 70 365 4051

  • Portfólió
    • Művészi portré
    • Portré
  • Rólam
  • Árak
  • Kapcsolat
  • Blog
  • Email
  • Facebook
  • Flickr
  • Instagram
  • Phone

A kevesebb több…

2023.03.23. by csabi Szólj hozzá!

Ismét egy remek megbízáson vagyok túl. Ezúttal emeltük egy kicsit a tétet, és a biztonságot jelentő stúdióm helyett portré alanyom otthonában készítettük el a képeket. Nagy izgalmak közepette készítettem össze a felszerelést a bevetéshez, hiszen sosem lehet tudni, hogy mi fogad majd a helyszínen.

Alap haditervem persze mindig van a fotózások előtt, de ez esetben a sava borsát a dolognak a milliónyi változó körülmény adta…Persze nem teljes kétségbeesésben szálltam be a kocsiba aznap reggel. Mint mindig, most is mantráztam magamban nagy kedvencem, Clint Eastwood szavait a „Halálhágó” című filmből (https://www.imdb.com/title/tt0091187/):

„Improvizál, alkalmaz, elhárít!”

Ennek okán nem is lehetett más az első lépésem érkezés után, minthogy tettem egy kört a bevetési körletben. Minden szobába és helyiségbe benéztem, ahova csak lehetett. Alaposan megnéztem a helyek jellegzetességeit, hogy miket lehetne felhasználni a képekhez, és miket kellene eltakarni valahogy.

Mint ahogy lenni szokott, az eredeti tervekből most se sok valósult meg. De az eredménnyel én és a kedves portré alanyom is elégedettek voltunk…

Első nekifutásra arra szavaztam, ami a blog címében is elhangzott már egyszer:

„A kevesebb több…”

Ugyan bepakoltam egy hatalmas derítőlapot arra az esetre, ha nem találok hátteret a házban, de rögtön a konyha nappaliban belefutottam egy sötét térelválasztóba.

Azonnal meg is volt a hátterem az első képekhez. Aki látott már munka közben, az jól tudja, hogy mennyire szerelmese vagyok a kisvakuk ravaszabbnál ravaszabb használatának. Ám amikor megláttam, hogy micsoda fények jönnek be a hatalmas konyha ablakon, nem volt kérdés, hogy azzal kell kezdenem…

Persze az elképzelésem mit se ért volna, ha nem vagyok a megfelelő „ecsetekkel” felszerelve. Ilyenkor jól jön a kütyü mániám, hiszen pikpak volt mihez nyúlni. Indulás előtt még bőszen arra készültem, hogy megint a nagy kedvencemet, a 135mm-es objektívet használom majd. A konyha azonban nem az én kis felszerelés függő lelkem kénye kedve szerint épült. Gyorsan kiderült, hogy egyszerűen nincsen hely ehhez az objektívhez.

Itt jött a képbe a másik nagy szerelmem, és egyben hű bajtársam is, a jó öreg 85-ös. Az 1.4-es fényerőnek hála a gyönyörű, de egyre gyengülő fényben is úgy dolgozhattam, ahogy nekem tetszik. Az sem utolsó szempont, hogy portré alanyom arcához sokkal jobban is illett ez az objektív.

Hát nem telt el sok idő, és csak beizzítottam legalább egy vakut, hogy a háttérre is rakjak egy kis fényt. Meg persze imádok a legendás Irving Penn (https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Penn) nyomdokain járni. Igaz csak nagyon szerényen, de gyakorlat teszi a mestert, nem igaz?!

Egy szerény kis „grid” rákerült a vakura, belőttem manuális módban az abszolút minimum fényerőre, és dirrrr…Már lőttem is a képeket. Kár is lenne tagadni, hogy nagy élvezet volt végre élesben is használni a szintén nagyöreg Nikon SU-800-as kioldót is. Ugyan megvannak a maga kis hibái, de ennek ellenére szerintem méltatlanul lett elfelejtve az évek során. Jó kezekben csoda dolgokra képes.

Időnként megkapom kérdésnek, hogy miért használok még mindig régi, egyesek szerint már ósdi technikát. Nos, nem lehet elégszer elmondani, hogy az öregember nem vén ember. Főleg akkor nem, ha a világ legjobb technikája volt egykoron. Ami pedig működik, azon minek változtatni, nem igaz?! Jóóó, kicsit árnyaltabb azért a helyzet. A fotózás technikai sport, nincs mese. Ha sport,vagy éppen természet fotós lennék, jó eséllyel rá lennék kényszerítve én is a legújabb dolgokra. Portré fotósként viszont élvezhetem azt a luxust, hogy azzal a technikával dolgozhatok, amivel jól esik.

Sokáig gondolkodtam én is azon, hogy milyen gyors választ adhatnék a kételkedőknek, és persze főleg a szakmabeli kritikusoknak. Végül arra jutottam, hogy azért dolgozom ezekkel a felszerelésekkel, amiért sokan jobban szeretnek veterán autókkal közlekedni. Nem elég csak dolgozni a gépekkel, szeretni és élvezni is kell a munkát velük. Sokan akkor hagyják el a fotós pályát, amikor pénzt kezdenek keresni vele. Hajtják a dolgokat, egyre újabb és újabb gépeket vesznek, és elmúlik a varázs. Pontosan ezért szeretek nálamnál is idősebb filmes gépekkel dolgozni. Nem sok értelme van a munkának, ha nem leljük örömünket benne. Na de vissza a képekhez, kicsit elkalandoztam…

Némi foton rögzítés után úgy éreztem, hogy ideje átigazolni a második helyszínre is, az egyik kisebbik szobába. Számtalan lehetőség akadt a képkészítésre, de igyekeztem sorban végig menni minden ötleten. És persze nincsen Csabis fotózás kemény fények nélkül, így itt is ezzel kezdtem. A végén még megfeledkezek erről a beállításról. Nemigen volt kihívás a veterán felszerelésnek végrehajtani a feladatot, csak egy vaku jobbról, gyors komponálás és katt.

Az egyik, ha nem a legérdekesebb az ilyen helyszíni munkáknak, hogy improvizálni kell. Sosem lehet tudni, hogy mi fogad majd, és azt hogyan tudjuk össze párosítani a megrendelő elképzeléseivel. De pont ez benne az izgalmas. Na meg arról sem illik megfeledkezni, hogy hogyan kell valakit beállítani a képen…

Az egyik, ha nem az első dolog, ami megragadta a figyelmemet a szobában, az a furcsa kép volt a falon. Azonnal tudtam, hogy akarok olyan képet lőni, amelyiken ez adja a hátteret. Fogtam is rögtön egy plusz vakut, rádurrantottam a megfelelő kiegészítőt, és mehettek is a fénynyalábok a falra. A fő fényt pedig tovább szűkítettem. Egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj )))…

Örültem volna, ha több időnk van a bevetésre, és akkor számtalan plusz világítást is kipróbáltam volna. Sajna van egy ilyen rossz szokása az ilyen fotózásoknak, hogy pikpak rohan az idő. Ezúttal is gyorsan sötétedni kezdett, úgyhogy ugrottam is tovább a következő képre.

Ahogy megláttam a szőrmét a kanapén, tudtam, hogy szerepelnie kell pár képen. Rögtön a régi nagyok jutottak az eszembe, így muszáj volt az Ő emléküknek is adózni egy kicsit. És mivel imádok vakuval dolgozni, így az erkély ajtó túloldalán az udvarra csak kiraktam egyet, hogy az legyen a fő fényforrás. A jó kis függöny bőven elég volt ahhoz, hogy lágyítson rajta. Én meg egy kicsit Joe Mcnally-nak érezhettem magam. Teljes győzelem.

Végül mindketten úgy éreztük, hogy érdemes adni egy esélyt a természetes fénynek is. Így az utolsó képpel vissza is tértünk a bevetés kezdeti elészeléséhez, miszerint a kevesebb több. Igaz a hirtelen jött eső is besegített a döntésben, hogy gyorsan hozzam be a házba a kisvakumat. Modern világ ide vagy oda, az elektromos dolgok még mindig nem szeretik a vizet…

Úgyhogy a finisben csak megemeltem a gép érzékenységét, és rábíztam magunkat a jó kis 85mm-es objektívre. Közben az esőt hallgatva elégedetten zártuk a napot…

He tetszettek Önnek a képek, és úgy érzi, hogy remek lenne évekkel később visszanézni egy albumban az ilyen stílusú képeit, kérem kattintson az alábbi linkre:

Kapcsolat

Vagy hívjon telefonon az alábbi számon, és minden felmerülő kérdésre tüstént válaszolok:

06703654051

Kategória: Egyéb kategória

Akkor improvizáljunk

2023.03.11. by csabi Szólj hozzá!

Nagyszerű portré felkérésnek tehettem eleget. Ismét karakteres, fekete – fehér képek készítése volt a feladat. Gyönyörű ifjú hölgy szeretett volna képeket készíteni magáról, nem volt nehéz haditervet készíteni a fotózáshoz. Ám az elmélet próbája a gyakorlat.

Már javában készítettem elő a vakukat és állványokat, a háttér már a helyén volt. És ekkor jött a plusz információ, hogy menet közben a hölgy beszerzett pár új ecsetet is. Ezekkel pedig mindenképpen szeretne kreatív képeket készíteni, több portréban is szerepelniük kell.

Szinte azonnal leesett, hogy ebből kőkemény improvizálások lesznek. Nem is kellett sokat várni rá, előzetes terveim gyorsan szerte foszlottak. Pik-pak sodródni kezdtünk a frissen jött ötletekkel, és pörögtek az események.

Az alap stratégiám nem változott, egyszerű beállításokkal kezdtünk. Két kisvaku tökéletesen hozta a formát, ezen a ponton még nem voltam elveszve…

Két vaku, két csoportban, néhány igazítás a pózon és katt. Már meg is volt a sorozat első portréja.

A technikai hátteret továbbra is a jól bevált Nikon CLS rendszerre bíztam, ráadásul a beépített kisvakuval oldottam ki mindent. Ha már improvizált portrék lesznek, legyünk merészek. Kíváncsi voltam, hogy meddig és hogyan jutok el, ha csak két csoportba tudom rendezni a vakukat. Plusz az infra kioldásnak is feszegetni akartam a határait, ne csak én izzadjak bevetés közben. De a rendszer tette a dolgát ahogy kell, hiába régimódi manapság…

Abszolút nem izzasztotta meg a rendszert, hogy elkezdtem hozzáadni a plusz vakukat a képekhez. Ha variálni kellett a fényerővel, csak vissza nyúltam a gyökerekhez, és módosítottam a távolságokat.

Persze ennek a megoldásnak is megvannak a korlátai. De élveztem, hogy így kell megoldani a feladatot.

Gyorsan meg kell jegyeznem, hogy portré modellem nem csak improvizálással lepett meg. Fergetegesen váltogatta a pózokat, így könnyedén koncentrálhattam az új ötletekre és beállításokra…

És ezen a ponton érkeztünk el az érdekesebb részhez.

Egyfelől meg kellett oldani, hogy immáron öt kisvaku rajzolja az árnyékokat. Továbbra is csak két csoportba tudtam rendezni őket, így mehetett az agyalás rendesen, hogy melyiket hova illetve milyen messzire rakjak le.

A másik sarkalatos pont ott következett el, hogy itt már a magam gyártotta vaku kiegészítőket is használtam. Fene se gondolná, hogy milyen messzire el lehet jutni némi fotó papírral, ragasztóval és tépőzárral.

Az ötletek pedig csak jöttek és jöttek…

Kár is lenne tagadnom, hogy ezen a ponton csak elkapott a hangulat és az előzetes tervek hatására a drága és felejthetetlen Audrey Hepburn is adott némi inspirációt…

Itt már izgalmasabb volt kiszedni a képeket a fejemből, összesen öt kisvakut kellett úgy összehangolni, hogy csak két csoportba tudtam rendezni őket a gépen. Remek kihívás volt megoldani, és remek volt látni is, hogy a ma már veteránnak számító technika hogyan birkózik meg a feladattal…

Igaz a vakuk fénye nem olyan lágy, mintha állandó fényt használtunk volna, de így is elégedettek voltunk az eredménnyel.

Az sem utolsó szempont, hogy cserébe a fájlok minősége végett nem kellett aggódnunk egy percig sem. Koncentrálhattunk a kreatív portré részére a dolgoknak…

Audrey Hepburn nyomdokain...

Attól féltem egy kicsit, hogy egész alakos képekkel mit fogunk kezdeni. A stúdióm nem éppen egész alakos családi képekre lett kitalálva. Némi tervezés után kihoztuk a legtöbbet a 135mm-es objektívből…

A szűk látószöghöz képest egész jól sikerült megoldani. Igaz nem is ragaszkodtam a sok vaku alkalmazásához. Maradtam a jól bevált három az egyben rendszerhez. Három vaku két csoportban, és passz.

Mondanám, hogy az objektívnek is meggyűlt a baja a fókuszálással, de szerencsére nem ez történet. Öreg ember nem vén ember, ahogy mondani szokták. Mindig is az első számú kedvencem marad:

https://www.kenrockwell.com/nikon/135mm-f2-dc.htm

Az pedig kétségtelen, hogy nem tudtam elmenni sem a lehetőség, sem a tény mellett, hogy Hugh Jackman „Farkas” – át is meg kell idéznünk némelyik portrén…Mentségemre szóljon, hogy nem csak nekem jutott eszembe ez az ötlet. De valljuk be őszintén, ugyan kinek ne jutott volna eszébe ebben a helyzetben…

Nagy volt a kísértés, hogy valami extra bonyolult megoldással rukkoljak elő, de végül csak maradtam az egyszerűbb megoldásnál.

Külön élvezet volt a kis házi gyártású snoot- okkal megoldani a képet. Meglepően jól vizsgáztak.

Gyorsan rohant az idő, végeláthatatlan ötletek ide vagy oda. Viszont nem tudtam volna úgy befejezni a fotózást, hogy legalább egy nagylátószögű képet ne készítsünk az improvizálás fő tárgyáról.

Régóta akartam már egy ilyen képet készíteni, és remek érzés volt ezzel befejezni a portré sorozatot.

Ha tetszettek a képek, és szeretnél ilyen fekete-fehér képeket készíteni magadról, hívj ezen a számon:

06703654051

Vagy kérj visszahívást az alábbi űrlap kitöltésével:

Kapcsolat

Kategória: Egyéb kategória

Just keep it simple!

2021.06.16. by csabi Szólj hozzá!

A few weeks ago i was so lucky, that i spent my holiday in a legendary part of Hungary, in the Mátra mountains (https://goo.gl/maps/Lv1ReqFNShJU4CGZA)…Actually my good friend invited me because of Easter. Of course as always, i coudn’t be able to leave my so loved 135mm DC at home. The camera body was an other true legend, the D700…

To be honest, i’m a huge fan of speedlights, and i use them as much as i can. But this time i wanted to travel as light as possible, and i wanted to give myself a little challenge too. Just one lens, one camera and the natural light.

Right at the beginnig i jumped in deep water.

This portrait was taken in my friends kitchen. The main light was the existing light in the room. The rim light on camera right was came from the door, and the rim light on camera left was came from the window.

The 135mm DC lens was at f/2.2, and the Defocus Ring was at f/2…

I always close down a little bit the aperture ring, usually to f/2.2 It’s hard to accept, but at f/2 it’s a little bit too soft to me.

For the rest of the pictures we went out to a nearby location. I simply couldn’t resist to the train tracks. I haven’t shoot these types of pictures almost a decade ago.

I know i know…it’s a cliché, but i had to shoot this picture 😂😂😂…

Yeahhh…The wind loved us too😄…

The light was hard, because it was just the beginning of the sunset. I absolutely loved that, because it has so many options too.

You don’t have to shoot portraits always at perfect sunset conditions.

Every kind of light can be beautiful, if you know, what should you do.

At this portrait the camera settings were the same, ISO 200, the Aperture was at f/2.2. Defocus Controll at f/2.

I intentionally shoot agains the sun, because i was curious about the lens capabilities in this situation.

I was surprised, but it handled it very well. I had no problems at all. I could shoot any kind of portraits agains hard light.

Let’s take some closeups!

At close distances i always try to stay at f/2.2 (which is my favourite aperture with this lens).

Of course you have to be very careful with it, because the DOF is very shallow.

Here i used my old strategy with the sun, which i call „RMB”, aka RIM – MAIN – BACK light. It’s very simple, and i never forget it under pressure.

Some stay, that this lens has poor autofocus. I don’t know what are they doing, but i haven’t got any problem with it since i’ve bought it a few years ago. Even at f/2.2. Of course you have to know the tricks with it, and i will write about them next time. At this picture i simply aimed at the bokeh. I loved that how this lens controll the background. The Defocus Control was at f/2…

There is not much to say, F/2.2, Defocus Control at F/2…

Cute modell, perfect picture…

Finally we finished the day with one of the cutest modell i’ve photographed since i do this job. I haven’t got any plan with her, she just has been herself. I’ve had nothing to do, just push the button.

Conclusion

Finally i have to say, that is you are thinking about to buy this lens, don’t forget, that you should be able to use it properly. It’s an old fashion lens, and you have to know it inside – out…If you do so, then you will never be disappointed with it.

If you are interrested in more detail about the using of this lens, keep in touch, and wait for my next article about it.

If you are interrested in my studio portraits with this lens and with speedlights, please click here: https://helyesfoto.hu/portfolio/muveszi-portre/

If you want to see my pictures, please follow me on Flickr:

https://www.flickr.com/photos/131825419@N07/

Thank you! And have a good light!

Kategória: Egyéb kategória Címkék: fotózás, portré

Kisvakuk a köbön

2020.11.18. by csabi 6 hozzászólás

Ismét stúdióban volt szerencsém dolgozni. Remek kihívás volt 16 nm-en, kisvakkukkal megoldani a feladatot.

A fő cél az volt, hogy minél több féle portrét készítsünk a lehető legrövidebb idő alatt, fekete fehérben, úgy, hogy kontrasztban és árnyékban ne legyen hiány.

Örültem a kihívásnak, végre bevethettem az arzenálomat, tesztelni lehetett a manuális és TTL vakuhasználatot. Tanulságos délelőtt volt, meglepő tanulságokkal.

5 kisvaku, manuál módban.

Bele is csaptam a lecsóba rögtön, és az egész arzenált felvonultattam ehhez a képhez:

60×60-as szoftbox, 20×20-as szoftbox, barn door, snoot, nikon és godox vakuk vegyesen. Volt itt minden. mivel precízen kellett rajzolni a fényekkel, és kombinálni kellett a különböző vaku márkákat, így nem ment olyan gyorsan, mint vártam, de 5-8 perc után meg is voltunk vele.

4 vaku, még mindig manuál módban…

Itt már kicsit egyszerűbbre fogtam a dolgot, jöttek az ötletek vég nélkül, de rohamosan telt az idő. Így itt már csak 4 vakura építettem, megvariálva a vakuk szerepköreit. A korábbi fő fényemet – ami egy sb-600-as nikon volt barn door kiegészítéssel – száműztem háttér fénynek. Az sb-910 ezúttal fő fény lett, míg a godoxok csak a kiegészítő rajzolatot adták. A sok vakucsoport miatt még mindig manuál módban dolgoztam.

Nikon TTL és CLS

És itt jött el az a pont, amikor úgy éreztem ideje próbára tenni a Nikon elképzelését is a kisvakuk használatáról. Félre tettem a manuál módot, átváltottam TTL vezérlésre, és belecsaptam a lecsóba. Itt már csak a legendás sb-910-et és a nagy kedvencemet, az sb-600-at használtam. Meglepően jól működött a rendszer, így sokkal gyorsabban tudtunk haladni a kompozíciókkal.

Nem tudtam zavarba hozni…

Gondoltam próbára teszem a legendás Nikon TTL-t, de jól vette az akadályt. Hiába világított a fő fény (60x60cm-es szoftbox) a lencsébe, mindkét vaku elsőre pont akkora erővel világított, amekkorával kellett.

Irving Penn

És persze aligha tudtam volna befejezni a fotózást anélkül, hogy az egyik nagy kedvencem után szabadon, ne készítsek egy hasonló képet…

Összességében remek fotózás volt, rengeteg jó portrét sikerült készíteni. Tanulságos is volt, úgy hiszem a jövőben több lehetőséget fogok adni majd a Nikon CLS rendszerének is, stúdióban és kültéren egyaránt…

Kategória: Egyéb kategória

Nikon 70-300VR esküvőn?!

2020.08.04. by csabi 17 hozzászólás

Célkeresztben a rokonság…

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy profi fotósként van e értelme középkategóriás, átlagos fényerejű objektívet használni olyan gyorsan változó körülméynek között is, mint egy esküvő? A válasz határozottan igen!

Tény: nem szabad megfeledkeznünk a gyorsan szembe ötlő gyengeségekről fotózás közben. Az átlagos (4,5-5,6) fényerő gyorsan probléma forrása lehet kültéri és beltéri esküvőkön való fotózás során egyaránt. DE!

Miközben a csapat egyik fele a párra koncentrál fotózás közben, tisztes távolból fotózhatjuk a vendégeket. Ilynekor jól jön az a hatalmas zoomátfogás. Még fullframe vázon is igen messziről tudunk fotózni. Arról nem is beszélve, hogy full frame váz esetén gyenge fényerő ide vagy oda, nagyszerű háttérelmosást érhetünk el.

A fókusz sebesség gyors és pontos, de ne várjunk el tőle annyit, mint a profi objektívektől.

Az élességre sem lehet panasz, ha az ár/érték arányt nézzük. Ugyanakkor készüljünk fel rá, hogy a fotózás során a 200 és 300mm-es gyújtótávolság között készült képek élessége nem lesz az igazi. Nem mondom, hogy lágy, vagy életlen lenne. De a foga fehérjét 70-200mm között fogja megvillantani.

A VR, vagyis a rezgés csillapítás tökéletes. Újabb jó pont a Nikonnak. 300mm-en, 1/30-as záridővel még lazán lehet vele fotózni, ami porték fotózásakor nagy előny. alán annyit lehetne hibának felróni, hogy kicsit hangosan működik.

Gyorsan változó eseményeknél persze hiba lenne ilyen záridővel fotózni. Hacsak nem vakut használunk, hátsó redőnyre szinkronizálva. De ebbe most ne menjünk bele, mert holnap is itt leszünk.

A másik dolog, ami mindig is nagy kedvencem volt a fotózások során ennél az objektívnél, az a súlya. Messze messze elmarad a profi 70-200mm súlyától, emiatt nagyon kényelmes fotózni vele.

Sajnos nem vízálló, én már párásabb időben sem szeretem használni. Nem örülnék neki, ha bekapnék némi gombásodást.

Összefoglalva

Amiért érdemes megvenni:

  • Jó ár/érték arány
  • gyors és pontos fókusz
  • kicsi súly
  • remek VR
  • nagy zoom átfogás

Amiért inkább hagyjuk ki:

  • átlagos fényerő (4.5-5.6)
  • nem vízálló
  • 200-300mm között lágyabb képet ad

Linkek:

Ha tetszett a poszt, és további képek is érdekelnek nagyobb felbontásban ezzel az objektívvel, látogass el a Flickr oldalamra: https://www.flickr.com/photos/131825419@N07/

Ha érdekelnek a technikai részletek, és pontosabb leírást is szeretnél róla, katt ide: https://kenrockwell.com/nikon/70-300-vr.htm

Ha értesülni szeretnél a legújabb képeimről, kövess az instán: https://www.instagram.com/helyesfoto.hu/?hl=hu

További esküvő fotóimat pedig itt találod: https://helyesfoto.hu/portfolio/eskuvo/

Jó fényeket!

Kategória: Egyéb kategória

© 2023 · Helyes Csaba Fotográfus · Powered by Flames Design